„Különc” vagyok, ha császárral szülök? Milyenek az arányok? És mi az a fájásgyengeség? A válaszokat a kismamablog.hu átfogó, részletes cikkében megtaláljátok:
A császármetszések száma az Egyesült Államokban 25%, de már hazánkban is efelé közelít (20%), sőt létezik olyan kórház, ahol 40 százalék közeli a császármetszések aránya a hüvelyi szüléshez képest. De vajon miért növekszik ilyen ütemben a császármetszések aránya és vajon indokolt-e ez a növekedés? Valóban ennyi anya és baba nem élné túl a szülést?
A fenti kérdésekre a válasz egyértelműen nem. A császármetszések száma egyrészt azért növekszik, mert azok az anyukák, aki az első babát császármetszéssel szülték jó eséllyel szülik a másodikat is császármetszéssel, jelenleg erre az esély 60% körüli.
A növekedés másik oka, hogy a császármetszéssel elkerülhetőek bizonyos magzati szövődmények, amiket az elnyúló vajúdás és a CTG-vel észlelt esetleges szívhangváltozások idézhetnek és elővigyázatosságból az orvosok ezt meg is teszik. Emellett véget lehet vetni a hosszadalmasra nyúlt vajúdásnak is, ezért pedig a kismamák szoktak roppant hálásnak lenni.
A császármetszések számának növekedéséhez hozzájárult az is, hogy manapság az orvosok a veszélyhelyzeteket is ki tudják szűrni vajúdás közben és ha úgy látják, hogy a baba oxigénhiányos állapotba kerülhet, a császármetszést választják. Ezzel szemben 20 évvel ezelőtt leginkább csak akkor végeztek császármetszést, ha az anya élete forgott veszélyben.
A császármetszések aránya nagyobb a 30 éves kor felett első gyermeküket szülő nőknél. Minél fiatalabban szüli egy nő első gyermekét, annál erősebbek a fájások, gyorsabb a tágulás, míg az évek számának növekedésével ez a folyamat jelentősen lelassul, kialakul az ún. fájásgyengeség.
Mi az a fájásgyengeség?
A fájásgyengeség az az állapot, amikor a kismamának megindult a szülése, de a fájások (hiába lehetnek akár erősek és sűrűek) nem viszik előbbre a tágulást, azaz nem tágul a méhszáj a kellő mértékben (az elvárt mérték óránként 1 ujjnyi tágulás).
A fájásgyengeség relatív dolog, hiszen ha fekvő helyzetben van a kismama, ha fél a szüléstől, ha fájdalomcsillapítást kap, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége a fájásgyengeségnek. Másrészt, ha egy rutintalan, először szülő kismama túlságosan korán megy be a kórházba, még nem igazán erősek a fájásai (“erős” fájás alatt a méhösszehúzódások erősségét értem, nem azt az erősséget, amilyennek a fájást az anya érzi), akkor előfordulhat, hogy akár 1 napig is elvajúdgat, mire az igazán erős fájások megindulnak, ilyen esetben pedig az orvos elhúzódónak ítélheti meg a vajúdást, és nagyobb eséllyel hajt végre császármetszést az anyán.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy csak akkor indulj el a kórházba, amikor erős, 5 percenként jelentkező és egyenként legalább 30 másodpercig tartó rendszeres fájásokat érzel. Ha a derekad fáj, nyilallgat, a fájások nem rendszeresek, nem elég erősek, 5 percnél ritkábban jelentkeznek, akkor előfordulhat, hogy az otthoni kényelmes környezet helyett órákon át a sokkal kényelmetlenebb szülőszobában kell majd vajúdnod.
A kórházi környezet sürgető hatással van a kismamára, úgy érzi, most, hogy már bejött a kórházba, teljesítenie kell, ráadásul sok helyen még mindig rutinszerűen óránként ellenőrzik, hogy eleget tágult-e, ami egy nagyon fájdalmas vizsgálat, sok esetben visszaveti a vajúdást. Ezzel szemben, ha háborítatlanul, a maga tempójában vajúdhat az anyuka, akkor sokkal nagyobb az esély rá, hogy elkerülheti a császármetszést.
A császármetszést tudatosan is elkerülhetjük már a terhesség alatt rákészülve a szülésre. Vizsgálatok bebizonyították, hogy azok az anyukák, akik jártak szülésfelkészítő tanfolyamra 25%-kal nagyobb eséllyel hozták természetes úton világra gyermeküket, mint azok, akik nem készültek tudatosan a szülésre. Ez az arány tovább növelhető azzal, ha aquanatalra jársz, ezzel ugyanis edzésben tartod a szüléshez szükséges testtájakat, a relaxációs és jógagyakorlatok pedig segítenek felkészülni spirituális oldalról is a vajúdásra és a kitolási szakra. Ugyanezt a célt érheted el, ha jógával vagy speciális intimtornával készülsz a szülésre.
A császármetszésen átesett anyukák többsége úgy gondolja, valóban szükség volt a műtétre, de sok esetben arról van szó, hogy ők maguk feladták a dolgot. A szülés minősége nagyrészt fejben dől el: ha felkészülsz a fájásokra, ha olyan attitűddel állsz a vajúdás elé, hogy kibírod, bármi történjék is, ha nem félsz a folyamattól, hanem hagyod, hogy sodorjanak magával a fájások, ha kizárod a külvilágot és csak a lényegre, a babára és az ő útjára gondolsz, amely kifelé a külvilágba vezet, akkor elkerülheted a császármetszést. A mai világ ezzel szemben azt sugallja, hogy a szülés rutinbeavatkozás, hogy a fájdalom csillapítható (pedig hány és hány anyuka számol be arról, hogy nem sikerült az EDA), létezik könnyebb út is. Akik pedig már átestek császármetszésen azok tudják, hogy ugyan maga a műtét gyorsan lezajlik, az utóhatásai, a fejfájás, a seb fájdalma sokkal rosszabb, mint a szülési fájások. Ez utóbbiak ugyanis egy nő élete folyamán az egyetlen olyan típusú fájdalmat jelentik, aminek van értelme, célja, és amelyet nem csillapítani, hanem átélni kell.
Írta: Vida Ágnes
